{"version":"1.0","provider_name":"B\u00e1tors\u00e1g - n\u0151 a neved L\u00e9vai Katalin blogja","provider_url":"https:\/\/levaikatalin.cafeblog.hu","author_name":"Virginia","author_url":"https:\/\/levaikatalin.cafeblog.hu\/author\/Virginia\/","title":"S\u00edr\u00e1s az iskol\u00e1ban","html":"

<\/o:p><\/SPAN><\/P>\r\n

 <\/o:p><\/SPAN><\/P>\r\n

 <\/o:p><\/SPAN><\/P>\r\n

Ma m\u00e1r a hat \u00e9ves gyerekeknek is felv\u00e9telizni\u00fck kell, ha egy jobb iskol\u00e1ba akarj\u00e1k be\u00edratni \u0151ket a sz\u00fcleik. Az iskol\u00e1k bemutat\u00f3kat tartanak, ahov\u00e1 megh\u00edvj\u00e1k a sz\u00fcl\u0151ket \u00e9s a gyerekeket, majd a tan\u00e1rok \u201efelm\u00e9rik\u201d a jelentkez\u0151ket, akik k\u00f6z\u00fcl kiv\u00e1logatj\u00e1k azokat, akik szerint\u00fck beleillenek az iskola szellemis\u00e9g\u00e9be. Egy ilyen bemutat\u00f3ra elk\u00eds\u00e9rtem a csal\u00e1domat, \u00e9s annak ellen\u00e9re, hogy a tan\u00e1rokat szimpatikusnak, a t\u00f6rekv\u00e9seiket j\u00f3 sz\u00e1nd\u00e9k\u00fanak tal\u00e1ltam, bel\u00e9m has\u00edtott az a szorong\u00e1s, amit kisiskol\u00e1sk\u00e9nt sok \u00e9vvel ezel\u0151tt  <\/SPAN>\u00e1t\u00e9ltem. <\/o:p><\/SPAN><\/P>\r\n

Gyerekkorom \u00f3ta nincsenek \u00fcresj\u00e1ratok az \u00e9letemben. \u00cdgy neveltek. Nem szigor\u00fa csal\u00e1dban nevelkedtem, hanem olyan csal\u00e1dban, amelyik mor\u00e1lis, egzisztenci\u00e1lis \u00e9s szocializ\u00e1ci\u00f3s k\u00e9nyszerek k\u00f6z\u00f6tt \u00e9lt, \u00fagyhogy nekem mindig rengeteg elv\u00e1r\u00e1snak kellett megfelelnem. Hamar kider\u00fclt, hogy t\u00falteljes\u00edt\u0151 gyerek vagyok, aki elfogadja, hogy az \u00e9let egym\u00e1st k\u00f6vet\u0151 \u00e9s teljes\u00edtend\u0151 feladatok sorozat\u00e1b\u00f3l \u00e1ll. A l\u00e1nyomat m\u00e1r nem \u00edgy neveltem, \u00e9s \u0151 sem \u00edgy neveli a kisl\u00e1ny\u00e1t.<\/o:p><\/SPAN><\/P>\r\n

A h\u00e1zunkt\u00f3l nem messze, Pest egyik legszebb ter\u00e9n egy klinika, egy templom, a v\u00e1ros legjobb cukr\u00e1szd\u00e1ja, \u00e9s egy \u00e1ltal\u00e1nos iskola \u00e1llt. Hat \u00e9vig j\u00e1rtam oda. M\u00e1r az els\u0151 \u00e9vnyit\u00f3n \u00e9reztem, hogy az nem az \u00e9n vil\u00e1gom, \u00e9s keservesen s\u00edrni kezdtem, mire a mam\u00e1m kik\u00eds\u00e9rt a folyos\u00f3ra, ahol a frissen felkent hip\u00f3 szaga keveredett a vir\u00e1gcsokrok illat\u00e1val, a falak olajz\u00f6ldre voltak festve, \u00e9s a m\u00e9sz feh\u00e9r ablak kereteken nyomott mint\u00e1s krepp f\u00fcgg\u00f6ny\u00f6k l\u00f3gtak. <\/o:p><\/SPAN><\/P>\r\n

Haza akartam menni.   <\/SPAN><\/o:p><\/SPAN><\/P>\r\n

Az oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6k az els\u0151 h\u00e9ten eld\u00f6nt\u00f6tte, kik a kedvencei, \u00e9s kik nem.  <\/SPAN>Az oszt\u00e1lyt h\u00e1rom r\u00e9szre osztotta: el\u0151re \u00fcltette a j\u00f3 gyerekeket, h\u00e1tra a rosszakat, \u00e9s egy szam\u00e1rpadba a legrosszabbakat. Sok id\u0151t kellett ott elt\u00f6ltenem, t\u00f6bbnyire egy t\u00falkoros cig\u00e1nyl\u00e1ny t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1ban. Borzaszt\u00f3an unatkoztam, mert nem lehetett besz\u00e9lgetni, mivel a szam\u00e1rpad a tan\u00e1ri asztal \u00e9s a padsorok k\u00f6z\u00f6tti t\u00e1gas t\u00e9rbe volt be\u00e1ll\u00edtva. A gyerekek megb\u00e1multak, \u00e9s csak akkor mehettem vissza a helyemre, ha az oszt\u00e1ly el\u0151tt bocs\u00e1natot k\u00e9rtem a rossz magaviseletem miatt. Mindig ugyanazt a sz\u00f6veget kellett elmondani. <\/o:p><\/SPAN><\/P>\r\n

\u201eTan\u00edt\u00f3 n\u00e9ni k\u00e9rem, bocs\u00e1natot k\u00e9rek, \u00edg\u00e9rem, hogy t\u00f6bbet nem leszek rossz.\u201d      <\/SPAN><\/o:p><\/SPAN><\/P>\r\n

N\u00e9ha megfeledkeztem err\u0151l, mert ha m\u00e1r besz\u00e9lgetni nem lehetett, \u00e1lmodoztam, elkalandoztak a gondolataim. Egy id\u0151 ut\u00e1n azonban a tan\u00edt\u00f3n\u0151 mindig megk\u00e9rdezte, nincs-e valami mondanival\u00f3m, \u00e9s eml\u00e9kszem, egyszer \u00e1rtatlan k\u00e9ppel azt v\u00e1laszoltam, hogy nem, nincs, az \u00e9gvil\u00e1gon semmi.  <\/SPAN>Akkor sarokba kellett \u00e1llnom, mert szemtelen voltam. <\/o:p><\/SPAN><\/P>\r\n

Azoknak, akik sokat besz\u00e9ltek, az oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6k barna ragaszt\u00f3szalaggal leragasztotta a sz\u00e1j\u00e1t. Rendszeresen ott \u00fclt az oszt\u00e1lyban h\u00e1tratett k\u00e9zzel n\u00e9h\u00e1ny leragasztott sz\u00e1j\u00fa gyerek, \u00e9s a tinta k\u00e9k f\u00fczet\u00e9t b\u00e1multa. Eml\u00e9kszem, hogy a ragaszt\u00f3szalag milyen kellemetlen\u00fcl h\u00fazta a b\u0151rt, \u00e9s a l\u00e9gz\u00e9st is nehez\u00edtette. <\/o:p><\/SPAN><\/P>\r\n

A tan\u00e1rok id\u0151nk\u00e9nt vertek is minket. Egy-egy pofont lekevertek annak, aki szemtelen, vagy er\u0151szakos volt, \u00e9s ha haragudtak r\u00e1nk, vonalz\u00f3val vert\u00e9k a fej\u00fcnket. Egyszer kar\u00e9neken egy l\u00e1ny felsikoltott, mert valaki sz\u00f6get cs\u00fazlizott a f\u00fcl\u00e9be, mire a karvezet\u0151 le\u00e1ll\u00edtotta az \u00e9nekl\u00e9st. A hirtelen be\u00e1llt csendben hatalmas \u00fct\u00e9sek puffantak a cs\u00fazliz\u00f3 fi\u00fa h\u00e1t\u00e1n. Azut\u00e1n folytattuk a dalt, mintha mi sem t\u00f6rt\u00e9nt volna. Persze a gyerekek is vert\u00e9k egym\u00e1st, l\u00e1nyok, fi\u00fak egyar\u00e1nt, ha nem az oszt\u00e1lyban, h\u00e1t kint a t\u00e9ren. Egyszer \u00fagy \u00e1llcs\u00facson v\u00e1gtak, hogy forogni kezdett a fejem f\u00f6l\u00f6tt a templomtorony, \u00e9s eltartott egy darabig, am\u00edg magamhoz t\u00e9rtem. Sosem tudtam meg, mi\u00e9rt kaptam ezt a jobbegyenest. <\/o:p><\/SPAN><\/P>\r\n

Megfejthetetlen vil\u00e1g volt ez sz\u00e1momra, \u00e9rthetetlen j\u00e1t\u00e9kszab\u00e1lyokkal, \u00e9s csak abban lehettem biztos, hogy nem \u00faszhatom meg botr\u00e1nyok \u00e9s s\u00e9r\u00fcl\u00e9sek n\u00e9lk\u00fcl.  <\/SPAN><\/o:p><\/SPAN><\/P>\r\n

Mindv\u00e9gig idegennek \u00e9reztem magam. K\u00f6zepes tanul\u00f3 voltam, pedig hat \u00e9ves koromban m\u00e1r olvastam, t\u00edz \u00e9vesen novell\u00e1kat \u00edrtam, im\u00e1dtam a nyelvtant, amit mindenki ut\u00e1lt, sportoltam, sz\u00e9pen \u00e9nekeltem \u00e9s a gyurma figur\u00e1imat rendszeresen ki\u00e1ll\u00edtott\u00e1k a folyos\u00f3i vitrinben. A tan\u00e1rok sokszor figyelmeztettek, hogy ne bar\u00e1tkozzak cig\u00e1nyokkal \u00e9s a nagyon szeg\u00e9ny gyerekekkel, de sohasem fogadtam meg az intelmeiket. Nem az\u00e9rt, mert annyira b\u00e1tor voltam, hanem az\u00e9rt, mert egyszer\u0171en nem volt kedvem azokkal bar\u00e1tkozni, akiket nekem sz\u00e1ntak. \u00cdgy hamar besoroltak a \u201erossz min\u0151s\u00e9g\u0171\u201d gyerekek k\u00f6z\u00e9. A sz\u00fcleim - t\u00f6bb nyelven besz\u00e9l\u0151 diplom\u00e1sok - ugyan\u00fagy szorongtak a tan\u00edt\u00f3kt\u00f3l, mint a vir\u00e1g\u00e1rus asszony, vagy a bolti elad\u00f3. Volt is r\u00e1 okuk. Olyan megf\u00e9leml\u00edt\u0151 volt a sz\u00fcl\u0151i \u00e9rtekezletek hangulata, olyan   <\/SPAN>kioktat\u00f3 a tan\u00e1rok st\u00edlusa, hogy mindenki pocs\u00e9kul \u00e9rezte mag\u00e1t, aki bel\u00e9pett a kapun. <\/o:p><\/SPAN><\/P>\r\n

Felszabadul\u00e1st \u2013 lelki \u00e9rtelemben \u2013 a k\u00f6vetkez\u0151 iskol\u00e1m hozott, ahol csak a szellemi teljes\u00edtm\u00e9ny sz\u00e1m\u00edtott. R\u00f6gt\u00f6n jeles tanul\u00f3 lettem, hiszen aki tanult, az el\u0151tt nyitva \u00e1llt a p\u00e1lya, de az el\u0151rejut\u00e1snak komoly \u00e1ra volt. Olyan fegyelmezett lettem, mint egy porosz katonatiszt. Pontos, megb\u00edzhat\u00f3, c\u00e9lrat\u00f6r\u0151. \u00c9s nagyon sok\u00e1ig ilyen is maradtam. <\/o:p><\/SPAN><\/P>\r\n

Mindez akkor jutott eszembe, amikor l\u00e1ttam, hogy a hat \u00e9ves M\u00edr\u00e1m milyen hal\u00e1los  <\/SPAN>r\u00e9m\u00fclettel old meg n\u00e9h\u00e1ny pofon egyszer\u0171 feladatot a j\u00e1t\u00e9knak \u00e1lc\u00e1zott felv\u00e9teli vizsg\u00e1n. M\u00edra nem akarta k\u00e9t m\u00e9terr\u0151l labd\u00e1val megdob\u00e1lni a pap\u00edr vaddiszn\u00f3t,  <\/SPAN>nem akart kan\u00e1llal vizet hordani egyik v\u00f6d\u00f6rb\u0151l a m\u00e1sikba, \u00e9s t\u00e1ncolni sem volt kedve. Csak akkor \u00e9rezte j\u00f3l mag\u00e1t, amikor egy sz\u00ednes ceruz\u00e1val a kez\u00e9ben elvonulhatott rajzolni \u00fagy, hogy senki nem figyelte, mit csin\u00e1l. <\/o:p><\/SPAN><\/P>\r\n

K\u00ednl\u00f3d\u00e1s\u00e1t l\u00e1tva \u00fajra s\u00edrnom kellett, pedig tudtam, hogy nem kell visszaforgatnom az id\u0151 kerek\u00e9t, \u0151t m\u00e1r nem fogj\u00e1k b\u00e1ntani ebben az iskol\u00e1ban. Nincs szam\u00e1rpad, barna ragaszt\u00f3, vonalz\u00f3. A porosz iskolai m\u00f3dszerek a m\u00faltba vesztek, a gyerekeknek jogaik vannak, a tan\u00e1rok partnernek tekintik a sz\u00fcl\u0151ket, stb, stb. Csak \u00e9ppen a f\u00e9lelmeivel nem biztos, hogy tudnak majd mit kezdeni. K\u00fcl\u00f6n\u00f6sk\u00e9ppen akkor nem, ha m\u00e1r ilyen kor\u00e1n pr\u00f3b\u00e1nak vetik al\u00e1. <\/o:p><\/SPAN><\/P>\r\n

 <\/SPAN><\/P>\r\n

 <\/P>","type":"rich"}