Újjászületés

1.0Bátorság - nő a neved Lévai Katalin blogjahttps://levaikatalin.cafeblog.huVirginiahttps://levaikatalin.cafeblog.hu/author/Virginia/Újjászületés <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p> </o:p> Legalább négy zsák papírtól szabadultam meg egyetlen délután, és közben megtaláltam egy rég elfelejtett novellámat, amit a kilencvenes évek elején írtam. Miközben olvastam, megszületett bennem néhány érdekes felfedezés. <o:p></o:p> Egy írásmű nem csupán töredéke a világnak, hanem önmagában egy kicsiny világ. Ha tetszik, nem csak olvasod, hanem bele is költözöl abba a mikrokozmoszba, amit az író megteremtett. Az író egyszerre vándor, aki bekóborolja, figyeli, értelmezi a külvilágot, és gyűjtő, aki emlékeket, álmokat, szenvedélyeket kapar össze. Goethe Wilhelm Meister-ének egyik története egy férfiról szól, aki szerelmes lesz egy kicsiny nőbe, aki átmenetileg normális méretűre nő, de a férfi, anélkül, hogy tudná, miniatűr királyságot hordoz magával egy dobozban, amelynek ő a hercegnője. Goethe meséjében a világ szó szerint gyűjthetővé, tárggyá válik. <o:p></o:p> <o:p> </o:p> A gondolkodás és maga az írás is a gyűjtés egy-egy formája. Ötleteket, idézeteket, tapasztalatokat és érzéseket hordunk halomba, majd illesztünk össze úgy, mint egy kirakósjátékot. Hasonló célt szolgál a napló is, amelynek írója ugyancsak begyűjti a világot, élete részleteit, és úgy tekint rájuk, mint táblaképekre. A képek néha hidegek, távoliak és érthetetlenek, de szerencsés pillanatokban megelevenednek, mozgóképekké változnak, és közel jönnek hozzánk. <o:p></o:p> Az ágyam melletti kisasztalon egy kemény borítójú, virágmintás füzet fekszik, amelybe apró betűkkel jegyzetelek többnyire hajnalban, ha maradt még valami a fejemben az éjszakai álmomból. Ez a füzet csodálatos módon majdnem tíz éve őrzi azt a tiszta szappan illatot, amit akkor éreztem, amikor először a kezembe vettem. <o:p></o:p> <o:p> </o:p> Amikor írok, gyakran emlékekből indulok ki, nem friss tapasztalatokból. Könyveim legátütőbb fejezetei éppen azok, amelyek gyerekkori élményekből táplálkoznak. A Varázskert férfi hőse, Mirkó, azért olyan vérbő, érzelmes és szenvedélyes figura, mert sikerült felidéznem benne azt a gyerekkori önmagamat, aki titokzatos, hódító és ellenállhatatlanul vonzó ideálokat dédelgetett magában. Mint a legtöbb kamasz. Az emlékezés, a múlt színpadra állítása nemcsak azt jelenti, hogy vissza akarom nyerni a múltamat, hanem azt is, hogy az egész életet megpróbálom más keretbe helyezni. A veszteség és a nosztalgia fénytörésében megszületik bennem egy új világ, ami sokkal elmélyültebb, sokkal lényegibb, mint a valóságos. A mondataimnak súlya lesz, mindegyiket úgy írom, mintha az egyetlen lenne a könyvben. Közvetlenebbül, őszintébben is fogalmazok ilyenkor, mert felszabadul bennem a természetemben rejlő álmodozó. Ez maga az újjászületés. Így születettem újjá a Varázskert hősnőjében is, aki kettős életet él: egy valóságosat a férjével, és egy álmbélit gyerekkori játszótársával. Vajon melyik az igazi? A döntést végülis az olvasóra bízom, akinek fantáziájától, játékos kedvétől és hangulatától függően különbözőképpen értelmezhető a hősnő életútja és a könyv befejezése. Bárki tovább írhatja, gondolhatja a regényemet. Mint egy naplót, amelyet véletlenül megtalált sok év után a szekrénye mélyén, és új önmagára ismert benne. <o:p></o:p> <o:p> </o:p> <o:p></o:p> <o:p> </o:p> <o:p></o:p> rich