Barna eső

1.0Bátorság - nő a neved Lévai Katalin blogjahttps://levaikatalin.cafeblog.huVirginiahttps://levaikatalin.cafeblog.hu/author/Virginia/Barna eső Miután szombat reggel Verebes Istvánnal arról beszélgettünk a Napkeltében, hogy a fiatalok ismerjék meg a magyar történelmet, és olyan országban szeretnénk élni, ahol senkinek nem kell félnie, hétvégi bevásárlásra indultam. A közért bejáratánál egy nő karon ragadott, és azt kiabálta, hogy takarodjak nemcsak az üzletből, hanem az országból is. Nem fogadtam meg a tanácsát, megvettem a vasárnapi ebédhez valókat a boltban. Délután kettőkor felhúztam az egyetlen igazán kényelmes, lapos sarkú csizmámat, és elballagtam a Charta tüntetésre, a Clark Adam térre. Itt már csupa kedves ember fogadott, akikkel átsétáltunk a Kossuth térre, ahol 1993 szeptemberében egész családommal együtt részt vettem az akkori Charta gyűlésen. Apám, akkor 76 évesen, combnyaktörésből lábadozva, botjára támaszkodva bicegett anyám és nővérem segítségével, s én meghatottan néztem őket. Együtt az egész család, végre mindannyian ugyanazt gondoljuk egy ügyről, és nem csak mi, lám, milyen sokan jöttünk össze, hogy védekezzünk a "barna eső" ellen. Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ami 1993-ban közfelháborodást és félelmet kelt, az tizenöt évvel később legfeljebb mínuszos hír lehet az országos napi lapokban. Ezért az ernyőket megint csak ki kellett nyitni. Az alapító atyák - Konrád György, Vitányi Iván és Farkasházy Tivadar piros, fehér és zöld esernyőkkel a fejük fölött álltak a színpadon, jelezve, hogy ezúttal is van mit féltenünk. Férfiak léptek fel egymás után az emelvényre, hogy gyújtó hangú, szenvedélyes, higgadt és okos beszédükkel meggyőzzék a tömeget a kirekesztés, a gyűlölet és a radikalizmus veszélyeiről. Megszólalt egy fiatal rendezőnő is, aki frappáns kétsorosával a legnagyobb sikert aratta. Kár, hogy Groó Diána nem mondott többet, nem használta ki azt a lehetőséget, hogy egyetlen női vezérszónoka legyen ennek a fontos eseménynek. A demokrácia a nők demokráciája is, nem csupán a férfiaké. Legalább egy egyetemista lány, vagy egy civil szervezet női képviselője szóhoz jutott volna, ha már annyival többen vannak a nők a felsőoktatásban és a civil világban, mint a férfiak. Lám, mit ér a számszerű többség! Miközben hallgattuk a miniszterelnök beszédét, amelyben jobboldali testvéreinkről és a magyarok közötti békéről beszélt, nem is gondoltunk arra, hogy tőlünk néhány száz méterre már megkezdődött a cirkusz. Jobboldali szélsőségesek Molotov koktélokat, petárdákat és köveket hajigáltak "elnyomásuk ellen" tiltakozva. És használt cipőket a szovjet hadsereg emlékműve elé a "cigánybűnözés" áldozatainak emlékére. Valami faramuci logika azt mondatta velük, ha a holokauszt zsidó áldozatainak emlékére cipőkből készült alkotás áll a Duna parton, akkor a "cigányok áldozatainak" is valami hasonló dukál. Bár arról még a legelszántabb felvonulók sem hallottak, hogy felfegyverzett cigányok valaha is ártatlan embereket lőttek volna a Dunába. A tragikomikus események az Andrássy úton folytatódtak, de ezeket már csak a televízióban láttam. Mire hazaértem, a híradások rég megfeledkeztek a békés Charta felvonulásról, és csak az utcai zavargásokat mutatták. Emlékező, ünnepi hangulatom pillanatok alatt szertefoszlott, megpróbáltam legalább fájó derekamat kilazítani a négy órán át tartó menetelés és álldogálás után - hiába. Másnap azért megfőztem a vasárnapi ebédet, és összetereltem a családomat. A rántott csirkénél még politizáltunk, de a túrós derelyénél már témát váltottunk: megkezdődött az őszi színházi szezon. Az Andrássy út vasárnap délután újabb arcát mutatta, miután eltakarították az előző napi rongálások nyomait. Ezúttal nem tüntetők, hanem színtársulatok és zenekarok foglalták el az úttestet és a járdákat, és a borús, szeles idő ellenére karnevál hangulatot teremtettek a belvárosban. A Nagymező utca sarkán álló virágos bódéban köttettem egy rózsacsokrot Kállai Bori részére, aki Anhilte, alias Kupfer Hilda szerepét játssza a felújított Csárdáskirálynőben. A színházban legnagyobb meglepetésünkre a bokacsattogtatós, úri Magyarországon játszódó habkönnyű mese helyett a női önérzet és az elismerésért folytatott küzdelem mai történetével találkoztunk. Az előadás végén néztem a boldog, felszabadult arcokat, és az jutott az eszembe, hogy verejtékes erőfeszítéssel kiharcolt férfi demokráciánkra ráférne némi humor, és előbb-utóbb Kálmán Imre melódiái lehetnének uralkodók a petárdák és a Molotov koktélok dörrenései, és a tüntetők gyalázkodó üvöltései helyett.rich