Védtelen férfiak, túlélő nők

1.0Bátorság - nő a neved Lévai Katalin blogjahttps://levaikatalin.cafeblog.huVirginiahttps://levaikatalin.cafeblog.hu/author/Virginia/Védtelen férfiak, túlélő nők <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p> Nem kívánok senkinek nyolc évi özvegységet. Ez lenne a legszebb ajándék nekünk nőknek. Mert tudjuk, hogy a nők betegebbek, de a férfiak halandóbbak. A nők életminősége, egészségi állapota minden korosztályban rosszabb, mint a férfiaké, viszont a férfiak korábban halnak meg. Ebben szerepet játszik az is, hogy a nehéz, egészségkárosító munkák többsége rájuk vár. Bányába, kohóba, gőzkalapács mellé ma már egyetlen országban sem engednek nőt. Mégsem ez az igazi ok. A férfiak fizikailag erősebbek, felkészültebbek. Az olimpián láttam ugyan női súlyemelők versenyét, felrepedt szemöldökű, vérző ajkú női boxolók harcát, de szteroidokkal felpumpált női robotokból szerencsére kevés van. <o:p></o:p> A titok nyitja valahol másutt keresendő. Próbáljuk megfejteni!<o:p></o:p> Az európai társadalmak radikális változásokon mentek keresztül: egyre nagyobbak a társadalmi-gazdasági különbségek, megnőtt a leszakadás veszélye. A munkahelyek megtartása mind kegyetlenbb versenyt követel, a szervezeti hierarchiában vagy a szabad piacon való érvényesülés pokolian nehéz. Az üvegplafon áttörése drága mulatság. S mint tapasztaljuk, a férfiak feje fölött is ott húzódik az a bizonyos láthatatlan mennyezet. Mire szétkalapálják, annyi stresszt, depressziós tünetet, veszteséget gyűjtenek be, olyan sok értékes kapcsolatot hagynak hátra, hogy évekkel korábban halnak bele ambiciózus életükbe, mint ahogy „illene” a kor civilizációs normái szerint. S mivel a családi kötelezettség és a kereső munka közötti konfliktust a férfiak többsége a hagyományos értékrend szerint oldja meg, vagyis a munkát helyezi az első helyre, a munkanélküliség drámai hatással jár. A férfi egész értékrendje, hitvallása, férfiúi önértékelése hever romokban. Élete értelmét veszíti el. <o:p></o:p> Ha egy férfi munkanélkülivé válik, legtöbbször nem növeli otthoni aktivitását, háztartási, családi szerepvállalását. Bár e téren alapos szemléletváltás történt, a patriarchális családokban nevelkedett férfiak továbbra is inkább életük hátterének tekintik a családot, mint előtérben álló életfeladatnak. <o:p></o:p> Nők és férfiak egyaránt szenvednek a bizonytalan jelentől és a kilátástalan jövőtől, de a férfiak számára kevesebb menekülési utat kínál a hagyományos társadalom. A családi és a baráti kapcsolatok ápolása, az unokák nevelése, az otthoni munka menedzselése sok középkorú nő számára boldogító, értelmes és hasznos elfoglaltság, míg egy férfi sokszor ügyetlenül, rutin nélkül lát hozzá. Aki apaként nem tanulta meg élvezni egy kisgyerek társaságát, márpedig erre dolgozó, családfenntartó fiatal férfiként nem sok esélye volt, az idősebb korban nehezen boldogul új szerepében. A férfiak az új családtagok megjelenését, a családi szerepek és viszonyok átrendeződését nehezebben fogadják el és kezelik, mint a nők. A csökkenő társadalmi és anyagi státuszt, a fogyatkozó társadalmi presztizst, az ezzel járó alacsonyabb jövedelmet, vagy rosszabb esetben a munkahely elvesztését kétségbeesetten élik meg. S mivel a problémák nyílt kibeszélése, a sírás-nevetés, az érzelmek felszabadult kimutatása nem tartozik a hagyományos férfi küzdő stratégiák repertoárjába, összeroskadnak. Egész életüket kellene újjáformálniuk, identitásukat újrafogalmazniuk ahhoz, hogy ebből a negatív érzelmi spirálból visszakapaszkodjanak a felszínre. De honnan vegyenek energiát? A társadalom semmiféle fogódzót nem kínál, nincsenek követésre érdemes minták, a nemi szerepek összemosódtak, és az sem biztos, hogy az újjáalakulás szükségszerű feszültségeivel küszködő család ugyanolyan biztos hátteret nyújt, mint korábban. <o:p></o:p> A megszokott, normálisnak tekintett női-férfi viszony a feje tetejére állt, a hagyományos női-férfi princípiumok közötti határok fellazultak, minden bizonytalanná lett. A férfiak korai halálozása hátterében gyakran az ilyen helyzetekben tartósuló önbizalomhiány és depresszó áll. <o:p></o:p> Ki védi meg a férfiakat, amikor mi magunk is hasonló problémákkal küzdünk? <o:p></o:p> Nyolc évvel éljük túl férjeinket, de milyen élet birtokában? Ha magunkra maradunk, mit érünk az éveink számával? Az egymáshoz kötözött sorsból idejekorán kizuhanó férfiak és a lehetetlennel versenyre kelő nők csak együtt menthetik meg egymást. Hiszen egyek vagyunk. <o:p></o:p> <o:p> </o:p> <o:p></o:p> <o:p></o:p> rich