A női élet rajzai

1.0Bátorság - nő a neved Lévai Katalin blogjahttps://levaikatalin.cafeblog.huVirginiahttps://levaikatalin.cafeblog.hu/author/Virginia/A női élet rajzai <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p> <o:p> </o:p> Alfons Mucha, a cseh szecesszió nagymestere szerette a nőket. Szerette őket rejtélyesenek, álmodónak, kihívónak, elomlónak, veszélyesnek, csábítónak, diadalmasnak, egyszóval ezerfélének megmutatni. Nézem a kiállítást, és arra gondolok, mennyit változott a korral a női szépségről alkotott képünk. <o:p></o:p> Emlékszem, amikor néhány évvel ezelőtt az olasz tengerparton nyaraltunk a lányommal, a strand tele volt kövér nőkkel. Sokan olasz divatú, aranypántos szandált viseltek, apró bikinit, nem takargatták magukat, hullámzott a testük a villogó napfényben. A hőség és a lárma sűrűjében izzadság csillogott a bőrükön, sört, limonádét, koktélt rendeltek, nevettek, belevetették magukat a hullámokba, vagy a napernyők alatt heverésztek álmosan. Elengedettek és nagyon közvetlenek voltak. <o:p></o:p> Volt idő, amikor a kövérség gazdagságot jelentett és női vonzerőt. Ennek a nyomai még ma is élnek, különösen délen. Egyik délelőtt hallottam a piacon, hogy egy nő azt panaszolta, amíg szép, százkilós asszony volt, szerették a férfiak, de ilyen csontosan már a kutyának sem kell. Megnéztem. Szerintem egyáltalán nem volt sovány, olyan feneke volt, mint egy óriási, feszes labda. Tömött, párnázott karja, telt keble jól látszott a vállára terített kendő alatt. <o:p></o:p> De hát a nők sohasem elégedettek a testükkel. <o:p></o:p> Vagy az életükkel nem elégedettek? <o:p></o:p> Mert ha úgy veszem, a női test a női élet rajza. Térkép, lenyomat, vagy valami hasonló. Mindenesetre sokat árul el arról, kinek milyen élete volt, mennyire élt, vagy élt vissza azzal, amit a természettől kapott. Hogyan sáfárkodott az adottságaival, mennyire sikerült kijátszania a múló időt.<o:p></o:p> Mert ez játék is. <o:p></o:p> Van, aki már harminc évesen belenyugszik abba, ha eres a lába, vastag a csípője, de van, aki mindenre képes azért, hogy eltüntesse az idő nyomait. A terhesség, a szoptatás, az anyaság nyomait. Vagy a betegségek, a csalódások, a nehéz, fizikai munka nyomait. <o:p></o:p> Vagy valami másét. <o:p></o:p> Sohasem tudhatjuk pontosan. <o:p></o:p> Ragyogó külsővel vágyat és csodálatot kelteni. Erről szól a mese?, tényleg kérdezem, mert nekem ez gyanús. <o:p></o:p> Azt csak úgy mondják, hogy a szépség belülről sugárzik? <o:p></o:p> Mert fontos a smink, a frizura, a ruha, a lábra simuló harisnya és a cipő. Fontos a formás láb, a fénylő bőr, a telt ajkak, a csillogó szem, és az ehhez hasonlók. Valahol olvastam, hogy a férfiak először egy nő mellét nézik meg, csak azután az arcát. Ezt nagyon viccesnek találtam, mert eszembe jutott a fordítottja: mi vajon mit bámulnánk egy férfi mellkasán? <o:p></o:p> Szerintem egy nő akkor a legszebb, amikor szeretik. <o:p></o:p> Mert akkor minden lehetséges. Akkor mindent tud a teste. Felszabadul, nem védi, nem takarja a sok rafinéria, annyit mutat meg magából, amennyit akar, és ezt nem szégyelli, hanem élvezi.<o:p></o:p> Belső biztonsága van. <o:p></o:p> Na és a titkok és a meglepetések. Fontosak, nagyon. Amikor valakit ruhában látsz, sosem tudhatod, milyen meztelenül. Nem is nagyon szoktuk ezt elképzelni. Vagy mégis? <o:p></o:p> Azt hiszem, keveset tudunk a saját, az igazi testünkről, mert gyakran bedőlünk a női trükkjeinknek, és elhisszük azt, amit a ruhánkban mutatunk. Egy varrónő egyszer azt mondta: Ne azt nézd, hogy áll rajtad egy blúz, hanem azt, hogy te milyen vagy a blúzban. Csakhogy én mindig más vagyok ugyanabban a blúzban, és attól függően, milyen lábbal keltem fel, vagyok lompos, tűrhető, csinos, elegáns, bármilyen. <o:p></o:p> De így legalább tudom, hogy én vagyok felelős az aznapi kinézetemért, és ez megnyugtat. Egy semmi kis vacakban is lehetünk szépek. <o:p></o:p> Emlékszem, egy alkalommal, amikor elmentem otthonról, a lányom fölvette az egyik nyári ruhámat, és mert hosszúnak találta, levágott belőle vagy húsz centit. Neki éppen így állt jól, nekem hosszú blúz lett belőle, tunika, és evett a méreg. De azért nevettem is. Évekig közös ruhatárunk volt. Akkor vettem észre, mennyire másként mutatunk ugyanzokban a holmikban. Amiben én tartózkodónak és diszkrétnek tűntem, abban ő kihívóan szép volt, mert úgy mozgott, olyan szabadon lóbálta a karjait, olyan hatalmasakat lépett, hogy egészen más lett az összhatás. Néha csak egy szalagot, sálat, függöny rojtot dobott a ruhámra, és már nem is lehetett felismerni. Csoda egy tinédzser volt! <o:p></o:p> Sokat tanultam tőle arról, mit jelent nőnek lenni, és érdekes módon ma még inkább használom ezt a tudást, mint korábban. Úgy látszik, nálam minden későn történik meg. <o:p></o:p> <o:p> </o:p> rich