Mesés tanulság

2008 július 16. | Szerző: Virginia |

Egy napon elhatározták, hogy gyalog járják be az egész indiai szubkontinenst. Mi több, azt is megfogadták, hogy az utazásuk alatt végig hallgatni fognak, és még éjszaka, álmukban sem szólalnak meg. Egyszer azonban, egy folyó partján ballagva meghallották, hogy egy fuldokló asszony segítségért kiabál. A fiatalabb szerzetes egyetlen szó nélkül a vízbe ugrott, és kimentette az asszonyt. A két aszkéta hallgatagon vándorolt tovább. Sok idő telt el, talán hat hónap, talán még több, egy év is, amikor a fiatalabb szerzetes megállt, és egyszer csak megszólalt: Mondd meg nekem, bűn volt-e az asszonyt a hátamon vinni? Barátja kérdéssel válaszolt: Hogyhogy? Még mindig nem tetted le?

Ámosz Oz könyvében találtam rá erre a történetre. (Az Oz név jelentése: bátor.) Értelmezze mindenki úgy, ahogyan akarja, hiszen mint minden mese, ez is arra szolgál, hogy szabadon szárnyaló gondolatokat ébresszen az olvasóban. Bennem is inkább érzéseket, hangulatokat, kérdéseket keltett, mintsem kimondani kívánkozó tanulságot. De azt, hogy mélyen megérintett, nem tagadhatom. 

Üres kézzel jövünk a világra, s hogy milyen terhekkel élünk együtt, s hogyan szabadulunk tőlük, vagy cipeljük őket életünk végégig, rajtunk múlik. El tudjuk-e dönteni, hogy jó cselekedeteink valóban azok-e, vagy éppen ellenkezőleg: bűnök. S ha mi nem vagyunk erre képesek, kitől várhatunk útmutatást? Bízhatunk-e a másik ítéletében? Lábbujhegyen állva éljük-e az életünket, vagy bátran, hitünk és elveink szerint? Segítünk-e másoknak, vagy csupán magunkra figyelünk? Mi rejtőzik a hallgatás vastag fala mögött? Öszekapcsolhat-e két embert a csönd? Miféle szálak fűzik egymáshoz a hallgatag aszkétákat? Ugyanazt gondolják-e a világ dolgairól, vagy talán arra nincs is szükség? Na és mi, mai utazók, miért beszélünk annyit, ahelyett, hogy néha megállnánk hallgatni egy kis csöndet?  

A megfejtés, az örök titok, mindenkiben magában rejtőzik. Lehet, hogy végtelenül egyszerű a válasz. De az is lehetséges, hogy egy egész élet is kevés hozzá, hogy megtaláljuk a helyes feleletet. Az indiai és a kínai bölcsek sokat tudnak és keveset árulnak el a tudásukból. Nincs szükségük a külső sikerre, visszaigazolásra. Mi, európaiak, élni sem tudnánk nélküle. Ki így, ki úgy próbálja megtalálni, kikovácsolni saját identitását.