Barna eső
2008 szeptember 24. | Szerző: Virginia |
Miután szombat reggel Verebes Istvánnal arról beszélgettünk a Napkeltében, hogy a fiatalok ismerjék meg a magyar történelmet, és olyan országban szeretnénk élni, ahol senkinek nem kell félnie, hétvégi bevásárlásra indultam. A közért bejáratánál egy nő karon ragadott, és azt kiabálta, hogy takarodjak nemcsak az üzletből, hanem az országból is. Nem fogadtam meg a tanácsát, megvettem a vasárnapi ebédhez valókat a boltban. Délután kettőkor felhúztam az egyetlen igazán kényelmes, lapos sarkú csizmámat, és elballagtam a Charta tüntetésre, a Clark Adam térre. Itt már csupa kedves ember fogadott, akikkel átsétáltunk a Kossuth térre, ahol 1993 szeptemberében egész családommal együtt részt vettem az akkori Charta gyűlésen. Apám, akkor 76 évesen, combnyaktörésből lábadozva, botjára támaszkodva bicegett anyám és nővérem segítségével, s én meghatottan néztem őket. Együtt az egész család, végre mindannyian ugyanazt gondoljuk egy ügyről, és nem csak mi, lám, milyen sokan jöttünk össze, hogy védekezzünk a “barna eső” ellen. Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ami 1993-ban közfelháborodást és félelmet kelt, az tizenöt évvel később legfeljebb mínuszos hír lehet az országos napi lapokban. Ezért az ernyőket megint csak ki kellett nyitni. Az alapító atyák – Konrád György, Vitányi Iván és Farkasházy Tivadar piros, fehér és zöld esernyőkkel a fejük fölött álltak a színpadon, jelezve, hogy ezúttal is van mit féltenünk. Férfiak léptek fel egymás után az emelvényre, hogy gyújtó hangú, szenvedélyes, higgadt és okos beszédükkel meggyőzzék a tömeget a kirekesztés, a gyűlölet és a radikalizmus veszélyeiről. Megszólalt egy fiatal rendezőnő is, aki frappáns kétsorosával a legnagyobb sikert aratta. Kár, hogy Groó Diána nem mondott többet, nem használta ki azt a lehetőséget, hogy egyetlen női vezérszónoka legyen ennek a fontos eseménynek. A demokrácia a nők demokráciája is, nem csupán a férfiaké. Legalább egy egyetemista lány, vagy egy civil szervezet női képviselője szóhoz jutott volna, ha már annyival többen vannak a nők a felsőoktatásban és a civil világban, mint a férfiak. Lám, mit ér a számszerű többség! Miközben hallgattuk a miniszterelnök beszédét, amelyben jobboldali testvéreinkről és a magyarok közötti békéről beszélt, nem is gondoltunk arra, hogy tőlünk néhány száz méterre már megkezdődött a cirkusz. Jobboldali szélsőségesek Molotov koktélokat, petárdákat és köveket hajigáltak “elnyomásuk ellen” tiltakozva. És használt cipőket a szovjet hadsereg emlékműve elé a “cigánybűnözés” áldozatainak emlékére. Valami faramuci logika azt mondatta velük, ha a holokauszt zsidó áldozatainak emlékére cipőkből készült alkotás áll a Duna parton, akkor a “cigányok áldozatainak” is valami hasonló dukál. Bár arról még a legelszántabb felvonulók sem hallottak, hogy felfegyverzett cigányok valaha is ártatlan embereket lőttek volna a Dunába. A tragikomikus események az Andrássy úton folytatódtak, de ezeket már csak a televízióban láttam. Mire hazaértem, a híradások rég megfeledkeztek a békés Charta felvonulásról, és csak az utcai zavargásokat mutatták. Emlékező, ünnepi hangulatom pillanatok alatt szertefoszlott, megpróbáltam legalább fájó derekamat kilazítani a négy órán át tartó menetelés és álldogálás után – hiába. Másnap azért megfőztem a vasárnapi ebédet, és összetereltem a családomat. A rántott csirkénél még politizáltunk, de a túrós derelyénél már témát váltottunk: megkezdődött az őszi színházi szezon. Az Andrássy út vasárnap délután újabb arcát mutatta, miután eltakarították az előző napi rongálások nyomait. Ezúttal nem tüntetők, hanem színtársulatok és zenekarok foglalták el az úttestet és a járdákat, és a borús, szeles idő ellenére karnevál hangulatot teremtettek a belvárosban. A Nagymező utca sarkán álló virágos bódéban köttettem egy rózsacsokrot Kállai Bori részére, aki Anhilte, alias Kupfer Hilda szerepét játssza a felújított Csárdáskirálynőben. A színházban legnagyobb meglepetésünkre a bokacsattogtatós, úri Magyarországon játszódó habkönnyű mese helyett a női önérzet és az elismerésért folytatott küzdelem mai történetével találkoztunk. Az előadás végén néztem a boldog, felszabadult arcokat, és az jutott az eszembe, hogy verejtékes erőfeszítéssel kiharcolt férfi demokráciánkra ráférne némi humor, és előbb-utóbb Kálmán Imre melódiái lehetnének uralkodók a petárdák és a Molotov koktélok dörrenései, és a tüntetők gyalázkodó üvöltései helyett.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Jó lenne, ha mindig csak ilyen békés események lennének Magyarországon, mint amilyenről Katalin ír s nem lennének vandálok, akik csak töni, zúzni akarnak, mások munkáját semmivé tenni.
Kedves Dr.-nő azt tapasztalom, hogy írásaimat ki tetszettek ebrudalni. Ha valamivel megsértettem hát mea culpa.
Tévedtem biztos sok volt a szöveg. Kedves Dr.-nő. Ugye nem tetszik komolyan gondolni, hogy megdőlt az az elmélet: ok nincs okozat nélkül, avagy fordítva. Tehát ebből kiindulva kellene vzsgálni, bizonyos kialakult szituációkat. Tudniillik mindennek van kiváltó oka. A jó irány követése elsősorban ezen okok feltárása, majd ésszerű preventív lokalizálásában rejlik. A demokrácía szó roppant helytelen értelmezése, azaz mindent szabad, kártékony hatású nagyon./gyermekeinkre különös tekintettel/ Holott a demokratikus szabadságjogok érvényesülésének is, egyfalyta rend lenne a lelke. Minden tiszteletem őszintén az Öné nemes harcához. Azonban a multik, bankszféra, pol.elit oligarchikus, pénz űberel mindent világában, még egy kissé illuzórikusnak látszik minden erőfeszítés. Nem utolsósorban a oly sokszor, és nagyon helytelenül félresöpört, népfajokra szelektálandó tradicionális emberi mentalitások sokszínűségét, s nem ritkán a konfliktusok kialakulásának egyoldalú bírálatát. Valamint az erkölcs, intelligencia, etika szavaink közös nevezőre hozatala, szinte szinte utópikus gondolat a kialakult per mostani helyzetben. A kezdőpontnak felűlről illene mindíg kiindulni.
Jó, hogy végre volt békés tüntetés, legyen ilyen minél több, ami egymás megértését és nem a kukák borogatását szolgálja.
Az a baj, hogy nyomban megindul a szerecsenmosdatás, “úgy kezdődött, hogy ő visszaütött”, pedig vandalizmust semmivel nem lehet és szabad indokolni, védeni. Emberek vagyunk, mindent meg lehet beszélni, csak egymás sértegetését, gyalázását és a város tönkretételét nem.
A cikk igazságokat hordoz. Engedtessék meg beszéljünk még a cigányság öntörvényeiről, őseiktől hozott néha túldimenzionált identitátudatukról. Talán ők az egyetlen kisebbség akik markánsan őrzik, bármilyen állampolgárként, a saját hirarchikus társadalmuk, az európai más népek számára, néha érthetetlen tradicionális sajátos törvényeiket. Sterintem ez nem bűn és nem elítélendő, sőt.A konfliktusok kialakulásának gyökerei itt is keresendők. Addig még, a már remekül integrálódott, disztingválni képes rétegeik, törvényeiket igyekeznek csak saját berkeiken belül működtetni, addig a lemaradott rétegek, még a többségi társadalmak felé is, nem ritkán, erőszakosan igyekeznek átültetni ezeket. Nyilván esetleg akratlanul szembemenve a mindenkori többségi társadalom más tradicioú morális normatíváival. Természetesen jobban kellene ismerni a roma, cigány öntörvényeket. Akkor lehetne kölcsönösen igazán felvetni a tolarencia kérdését hatékonyan. A megoldás hathatós kulcsa, visszaadni saját kezükbe, kellően kontrolálva, szabályozottan, öszhangban a mindenkori nemzetállam törvényeivel. A saját joggyakorlatuk önnön társadalmukból álltaluk kiemelt vezetőik, jogosultságát erősítend.
Lehet, hogy jobb lenne, ha a romák társadalmában nagyobb szerephez jutnának maguk választotta vezetőik, a vajdák s ők segítenék a rendőrséget, nem a feketeingesek?
Mikor tanulunk mar meg kulturaltan tuntetni – meghallgatva esetleg a masik felet – es nem lejaratni magunkat orszag-vilag elott. Igaz kulfoldon elek de kellemetlenul erint amikor a kulfoldi kollegaim vandalnak neveznek a televizioban latottak alapjan es nem igazan kivancsiak rank, orszagunkra, szokasainkra, kulturankra, muveszetunkre..a turos derelyerol mar ne is beszeljunk..:-(
Aki távolabbról nézi és nem él benne gyakran világosabban látja a dolgokat. Mi sajnos , megszoktuk a tapicskolást a pocsolyában, a dagonyázást. De ez sem az igazi.Viszont vígasztalódhatunk: kicsi, sekély, iszapos, hideg – de a miénk…
Ha több nő lenne a politikában, talán nem lenne ilyen durva? Szeretném hinni…
Ismét nem tudtam bejuttatni hoizzászólást. Majd ismét próbálkozom.
Nos még egy aspektusból vizsgáljuk a cigányságot. A demográfiájuk viszonylatában. Itt is megfigyelhető, hogy a kevésbbé inteligens rétegüknél van jelen a több gyermek vállalása. De megint vegyük elő az előzőekben már ecsetelteket, illetve természetes hagyományaikat, mentalitásukból eredő, számukra nem szokatlan nem természetellenes populációs növekedési ütemet. Organikus, anatómikus faji eredendőségből, pl-ul lányaik döntően korábban érőek, ami más népfajoknál furcsa intolarenciát válthat ki. A legnagyobb probléma abban rejlik, hogy a lemaradt rétegeiknél a gyerekeik előszocializáltsága, igenis a szülőkre vetíthetően rossz irányú. Tisztelt Dr-nő Ön még nem sokat tapasztalhatta úgy nature, hogy milyen hihetetlen idegfeszültség, trágárság, morálisan elítélhető tettek, állandó jelenlétében, úgymond nevelik utódaikat. S ne tessék idealizáltan azt gondolni, hogy nem igyekeznek önmagukat szegregálni, illetve eleve beleitatni gyerekeikbe, a más népekkel szembeni ellentéteket. A döntő az benne, hogy megint az eddigi tradiciójukból eredő, egyfajta sajátos büszke önvédelmi, feltétlen reflexek vezérelte, kisebbrendűségi érzés a kiváltó ok. Tehát nem feltétlen az önhibájukként róható fel. Sőt! Nyugodtan leszögezhetjük, hogy így soha a többségi társadalmak, bármilyen erőfeszítése nem lesz célravezető. Tudniillik csakis saját fajtestvéreikre hallgatnak, minden más csoporttal szemben ellenségképet vízionálnak. Azaz így a problémák folyamatosan ujratermelődnek. Ami azután állandóan tovább eszkalálódó feszültségeket gerjeszt.Megfelelő kommunikációval eszközökkel, kontroláltan az inteligensebb roma réteget kellene hatékonyabban segítve predesztinálni, a markánsabb sajátjaikra való odafigyelésre, segítségre hívva. Mit ne mondjak a jelenben ezen réteg sem éppen szinpatizál, néha abszolút nem az elmaradottabb rétegeikkel.
Az egész társadalom kulturális szintje alacsony, ezért képtelenek vagyunk megoldani kérdéseket, csak forgunk egy helyben s rossz válaszokat találunk. Se értés, se megértés, se tudás, se türelem.
Én szeretem a túrós derelyét, meg a békés sétát az Andrássy úton, kinyitott tűzoltó csapok nélkül.
Tisztelt Dr.-nő! Igérem utoljára írok. Erősen téves találat lenne, ha most bárki is rasszistát harsogna rám. Nem vagyok az. Roppantul egyetértek minden józan, tisztességes, becsületes, szereteten és szolidalitáson alapuló tettel. Ellenben sok rentábilisan gondolkodó ember láthatja, hogy mi is folyik itt manapság. Óriási jogvédett bűnözés, aminek obligomon kívül halvány semmi köze, holmi faji, származási kérdéshez. Klientúrikus, egyes érdekcsoportokat támogató joggyakorlási jellemzők. Az elvadúlt globális rablókapitalizmus látensen kirajzolódik körülöttünk. Minden konstruktív törekvés, igen dicséretes. Viszont ameddig a szépen cizellált szóvirágok szintjén van csak mozgástere, mindez mit sem ér. Sokszor az a látszata van honi viszonylatban, hogy közéleti nagyjainknak tudatos célja az egymás elleni hangolás. Minek is egy teljes tönkremenés lesz a bére. A felülről jövő romboló negatív példamutatás, lefelé katalizálja a hajlamot. A demokrácia szó leple alá elrejti, a mindent szabad fogalmát. Ami előbb utóbb morális és gazdasági csődhöz vezet. Mindezek távolról sem egy személyre vetíthető, idézőjelben téve hőstettek sorozata. A pontosan idézés igénye nélkül mondva, mennyire érvényes per ma is, a “Bánk-Bán”-ból, Tiborc panasza: ki milliókat rabol, bírája lészen annak, kit a sorsa rabolni kényszerít. Aranyos Dr.-nő ahhoz, hogy a mély kútban meglássuk a vizet, s adni tudjunk a körülöttünk szomjazóknak, előbb le kell oda menni, ismereteket szerezni tisztaságáról. és azután kínálni a szükségnek megfelelően. Köszönöm szives figyelmét. Tisztelettel.
Szerintem a nagy igazságok kimondása helyett mindenki tenné a dolgát, jobban menne országunk szekere. De sajnos több a szöveg, mint a tett.
Magyarorszagon mindenki csodrol beszl, mikozben autoutak, hidak epulnek, uszo vilagbajnoksagot rendeznek. Nem tul pessimista a magyarok?
Nem értem, miért kell “igazmondó” bloggolótársunknak utoljára írni. A blog a szabad véleménynyilvánítás fóruma, ne adja fel. Tévedni pedig emberi dolog, ám nem gondolkodni – bűn. Legfeljebb legyen kissé rövidebb – ha lehet.
Két kiséréet nem jutok be ismét. Mi a gond?
Kedves Olvasó! Kérem tegye meg, hogy időrendi sorban olvassa el, az eddig leírtakat.Mert így talál összefüggést. Humorosan mondva, már a szenilitásom sem a régi. Természetesen értem finom célzását, ezért minden részemről szerénytelenségnek látszó tettet, gondolatot azonnal még mélyebbre ások. Ha hiszi ha nem, szegény, szerény, naturálisan igazságszerető, talán kissé szókimondó voltam eddigi életembe. / 62-év / Igyekeztem mindíg ragaszkodni a bizonyítható exakt tényekhez. Többnyire nem valami kíméletes, de azért moderált formában. Tudja az egy horribilite probléma, hogy sok mindent nem merünk, vagy nem akarunk, önkritikusan, egyenesen, őszintén, elfogulatlanul feltárni, vizsgálni. A nézetkülömbségek pedig természetes velejárói, az emberi beállítottságunknak, pillanatnyi helyzetünk függvényében. Ami eddig felgyülemlett negatívum halmaz, egyszer eldurran. Félő késő lesz. Megjegyzem nagyon régen pártokon kívüli vagyok. Nos ezt azért hangsúlyozom, mert per ma, a pártokra szakadt politikusaink, úgy viseltetnek, mint a párhuzamosok. Valahol a végtelenben tálán talállkoznak. Ha viszont saját kis boldogulásukról van szó, akkor azonnal közös nevezőjű törtekké /törtetőkké / válnak.
TISZTELT KATALIN, ÖRÖMMEL LÁTTAM A CHARTA MEGMOZDULÁSUKAT ÉS AZ ELHANGZOTT BESZÉDEKET A HÍRADÁSOKBAN. KÁR, HOGY VITÁNYI IVÁN KÉPVISELŐ ÚR VAGY FARKASHÁZY TIVADAR A KÁDÁR RENDSZERBEN NEM ÁLLT KI ILYEN HANGOSAN A DEMOKRÁCIA MELLETT. aKKOR LENNE CSAK HITELÜK A JELENBEN IS. ÁLSZENT FELVONULÁSAIKRÓL MÁR ÍRTAM VÉLEMÉNYT KORÁBBAN IS. ÁLLJANAK BE A SORBA MELLÉNK MOHÁCSI VIKTÓRIÁVAL EGYETEMBE ÉS JÖJJENEK VELÜNK EGY ORSZÁGJÁRÁSRA, ISMERJÉK MEG AZ IGAZI PROBLÉMÁKAT, A NEVELÉSI GONDOKAT, AMELY A PEDAGÓGUSOK MUNKÁJÁTÓL TELJESEN FÜGGETLEN OKOKRA VEZETHETŐ VISSZA. AHOL MÁR NEVELNI KÉPTELENSÉG A MÉRHETETLEN GYŰLÖLET ÉS AGRESSZIÓ MIATT, AMIT A “CSALÁDOK” FELŐL ÉRIK AZ EMBERT, HA NEVELNI, FEGYELMEZNI AKAR. iDE VEZET AZ, HA A RENITENS MAGATARTÁST TŰRJÜK ÉS TÁMOGATJUK, HAGYJUK. LEHET VONULGATNI, LEHET HANGZATOS SZAVAKKAL MANIPULÁLNI. JÓVAL KÖNNYEBB, MINT MEGOLDÁSOKAT KERESNI, ASZTALRA CSAPNI, ÉS EZZEL AZ ÓRIÁSI PROBLÉMÁVAL SZEMBE NÉZNI. NE CSODÁLKOZZANAK MAJD, HA 2010-BEN A SZÉLSŐJOBB ELŐRETÖR A VÁLASZTÁSOKON. EZT MAJD ÖNÖKNEK KÖSZÖNHETJÜK SZINTÉN.
Muszáj mindig politizálni, ahelyett, hogy arról beszélnénk, hogyan leghet egymást jobban megérteni?
Miért muszáj évente többször szétverni a főváros legszebb útjait. Miért nem azokkal takarítják , javtják fel, akik összerondítják, miért a mi , a békés emberek adójából fizetik ezt?
Kedves György! Őszintén mondom bölcs ember igaz szavai, az Ön álltal leirtak. Kezdjük meg körbejárni az esélyegyenlőség fogalmának, likusan hangzó értelmezhetőségi realitásait, külömböző megvilágításban. Teljes 100%-os esélyegyenlőség defaktó, azok között lehet csak, akik azonos szintről tudnak indulni, minden aspektusból nézve. Ez így fogalmazva egy idea csupán. Nagyon nemes, szép minden törekvés, amely ebbe az irányba tendál. Eltalálni a helyes utat, roppant összetett kényes feladat. Ellenben hatoljunk mélyebbre. Keressünk összefüggést az esélyegyenlőség vonatkozásában, népcsoporti hovatartozás, tradicionális ősi kultúrális beidegződés, evidensen eltérő törvény és joggyakorlati trendek között. Vonzatként döntően vizsgálni kellene, a 0-tól 10-12-éves korig kialakuló előszocializáltságot, ami a későbbiekben már nem igen válik alakíthatóvá. Tehát a mindenkori többségi társadalmak kizárólagos/ pl.-ul kissebbségel kapcsolatosan/ felelőségét exaktálni, axiómaként aposztrofálni, közel sem helyes megítélés. Itt lép be megint az önhibán kívüli integrálhatósági hajlam. Valamint a természetes ídentitástudat társadalmak közötti külömbözősége, mentális tényezőkkel fűszerezve. Kedves Dr.-nő a fentiekhez kapcsolható ékes pl.-da, a muszlim világában nők azért tüntetnek, hogy fennmaradjon, a részünkről álltalában elítélendő női emancipáció oriási hiánya. No lám! Vagyis a legkiválóbb orvos, remek gyógyszerekkel sem lesz képes gyógyítani, ha a beteg visszautasítja őt. Szinte reménytelen lesz minden erőfeszítés, mint Cervantes egyik regényhősének harca.
Szerintem nincs népcsoporti hovatartozás szerinti esélyegyenlőség, sem fejbőr színe szerinti egyenlőség. Csak egyenlőség van, idézemaz Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát:
1. cikk
Minden. emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.
2. cikk
Mindenki, bármely megkülönböztetésre, nevezetesen fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre, vagy bármely más körülményre való tekintet nélkül hivatkozhat a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított összes jogokra és szabadságokra.
Ezen túl csak rasszizmus, fajgyűlölt, homofóbia van, akárhogy is csűrcsavarjuk a dolgokat. A szociális segítésnek semmi köze az emberi jogokhoz, melyek mindenkit megilletnek.
Nem igazából értem, hogy egyesek miért csak azt írják a blogba, hogy “nagyoin tetszett”, ez olyan megrendeltnek tűnik. Ha már írok, az azt jelenti, tetszett. Vgay esetleg nem. Állásfoglalásra késztet a dolog. Mint ez az írás. Ott voltam a “tarka meneten”. Sok újságíró fanyalog. Nem voltak százazerek. Uncsi volt. talán mert nem borogattunk kukákat, nem anyáztunk. Én találkoztam egy régi kollégámmal, gimnazista osztálytársammal s egy öregúrral, aki megúszta a nyilas-korszakot. Megrendítő élményeket mesélt. Csendes de érdekes séta volt. Nekem tetszett…
Miért lenne baj, hogy nem volt rendbontás egyik rőszak ellenes meneten sem?
Nem igaz, hogy manapság az embereket csak a balhé érdekli.
Az előzőekből kiindulva kimondhatjuk, hogy kölcsönös konszenzus nélkül, az esélyegyenlőség megteremtésének akarata, egyoldalúvá, a tolarencia nagyszerű gyakorlata egysíkúvá válik. S pont itt az Achillesz sarok! Ami az állandó feszültségek generatív forrása. Ez is többek közt, a szélsőjobb fokozatos erősödésének permanens táptalaja. / mindez a véletlen műve? / Be kellene látni önkritikusan, hogy mindíg az ominózus ország törvényei a mérvadóak. Tekintettel annak állampolgáraként, ezt kutya köteles lennék tudomásul venni. Tetszik tudni olyan ez, mint egy több gyerekes családban, ahol mindenben előnybe részesítjük a kisebbet. Mondván neked mindent szabad, mert te vagy a kicsi. Gyakorlati tapasztalatból tudom, hogy egy idő után, miféle indulatokat vált ki, a többiekből. Pedig rgyenlő jogok, kötelességek, elosztási elvek, kellene, hogy érvényesüljenek. Nem túl tanácsos folyamatosan szembe menni, a többségi társadalom tradicionális értékrenjével. Bármely renitens tettünket, pártos óvóbácsik védőpajzsa alól, ki-ki rikkantva, azonnal bevetjük a jól bevált szlogenjeinket, mint rasszizmus, szegregáció, diszkrimináció. Mrt ez remekűl elrejti a valós háttérben meghúzódó problémákat, sőt igen hatékony támadópajzsként használható. Integrálódási kézségünk öntevékeny, prevenciós felvilágosító, sajátjaink felé, kérés, intés nevelés helyett, azt a kényelmesebb álláspontot fújjuk, oldja meg a politika, mi mossuk kezeinket. Saját bármilyen tettünket, tévedhetetlenül jónak s igaznak gondoljuk. Azt, hogy benneteket ez néha irritál, /ergó ugyancsak jogosan / hát csináljatok amit akartok, eb ura fakó. Veszélyes egyre járhatatlanabb ösvény ez, egész Európa szerte is.
A Csardaskiralyno mag most is aktual, orulni kell neki messze hazatol is.
No mégegy próba az átvitelhez!
Tisztelt Laikus! Nagyrabecsülésem, őszintén írígylésre méltó az Ön optimizmusa, ahogy közli, a tényleg igazán jól összeszedett, megfogalmazott, kiváló emberjogi alaptéziseket. Tudja azért a földön járva kissé racionálisabban kell nézni egyes aspektusaiban a kérdéseket. Elmondott szavaiból érzem a belső indulati hangulatát. Meg tudom érteni. Harag ne essék, kicsit elbeszél az álltalam fejtegetettek melett. Ugyanis jogaink tudatos gyakorlásához, elengedhetetlen mint szerves másik fele, kötelességeink tudatos végrehajtása is. Tudniillik a jogtudat és kötelességtudat, alkotnak egyfalyta egységes tudati felkészültséget életvezetésünkhöz. Valamelyik hiánya, feltétlen morális útvesztők sokaságát fogja feltárni előttünk. Jogainkkal lehet és kell élni, de kötelességtudat nélkül azt a tévutat fogja sugallni, hogy, hogy lehet vele visszaélni. Sajnos ez az a trendi ami ma oly divatos. A jogok kizárólagos prioritáskénti kezelése, vezet álltalában társadalmi feszültségekhez. Pláne ha kötelességtudatunk hiányos volta miatt, álltalunk helyesnek ítélt negatív tettekkel koronázzuk az egészet. Tudja az emberi gyarlóság homályos fényében, a túldimenzionáltan csak jogaink harsogása, néha a tényleges igazság oldalát nézve, enyhén illuzórikus, szubjektív tévhitek mezeére vezet. Elmondanám diszkréten, ha Ön ismerné a már elég hosszú életutamat, per ma is, szlengesen mondva, nevetve dobna egy hátast, és velem kapcsolatosan, biztosan elfelejtene, rasszizmusról avagy homofóbiáról beszélni. Felkiálltana: pont önre gondoltam! No ez nonszensz.
Kedves Igazmondó! Nem szabad összekeverni a jogokat és a kötelességeket. Jogaival mindenki élhet, Ha nem teljesíti állampolgári kötelességeit, akkor a törvény, az igazságszolgáltatás előtt kell felelnie. A kettőt nem szabad összekeverni, nem adhatunk senkinek kevesebb jogot csak azért, mert megsérti a törvény. Ezért a bíróság ítéli el és ha kell fosztja meg – érvényes ítélet után – állampolgári jogaitól. Ez a három hatalmi ágazat felosztása – már Montesqiueu óta. Vagyis nem lehet valakit jogaitól megfosztani ab ovo, ítélet, bíróság nélkül, csak azért, mert feltételezzük, róla, hogy nem teljesíti kötelességeit. Ami az emberi kötelességérzetet illeti, családdal, gyerekekkel , táradalommal szemben, ez sajnos jogilag nem vagy csak igen nehezen szankcionálható, csak neveléssel vagy másfajta társadalmi ráhatással lehet rajta változtatni. Ebből lehet kiindulni – sajnos vagy nem, de jogállamban élünk. Az összes többi teória, szócséplés, netántán hangulatkeltés, konkrét eredmény esélye nélkül.
A legszebb jog a családalapítás joga s a legszebb kötelesség a szülői, a gonoskoás gyermekeinkről, szeretteinkről. Erről valahogy kevest beszélünk manapság, pedig nem ártana.
Kedves Familia! Igen magasztos szép gondolat. Ennél szebb már csak az lenne, ha per ma, ha a családalapítás alapvető feltételeit is, minden aspktusból joggá ténnék. vagy drasztikusan legalább hatékonyabban elősegítenék.
Kedves Igazmondó! Ha annak idejln én és a hozzám hasonlók arra vártak volna, hogy “a családalapítás alapvető feltételeit is, minden aspktusból joggá ténnék. vagy drasztikusan legalább hatékonyabban elősegítenék” kihalt volna Magyarország. Ezt azért már ne mástól, hanem sajátmagától várja…
Kedves Familia! Örömmel tölt el, hogy a mai ezirányú helyzettel meg van elégedve. Tudja az én életemet csak féltucat gyerek motíválja, annakidején ennek fele, most a másik fele. Azért jól esik ha kioktatnak.
Kedves Laikus! Ön folyamatosan elbeszél, az álltalam ténylegesen feltárand témakőr mellett. Szi9ve joga. Nehéz átlátni a mai, egyébként Többnyire csak szavakkal támogatott cigány kisebbségi politikában / nem az inteligens roma rétegről van szó /, ötletszerű, alkalomszerű, esetleg tudatos-e, a már fanatikusan védett, folyamatosan elburjánzó, és egyre eszkalálódó, erkölcsi romboló hatások trendivé tétele. Ami a hangulatkeltést vízionálja Önnek az arra utal, hogy nem igen ismeri , a mély szegénységben élő, periférikus nagy magyar vidéki mocarat. Na még egyszer : az álltalam publikáltak, gyémátkemény megcáfolhatatlan tények halmazata. /napi jelenség / Ha Ön úgy érzi, hogy továbbra sem szükséges preventálni mindezt, akkor nagyon hosszú évtizedekre el lehet búcsúzni továbbra is, az integrációs törekvéseink esetleges pozitív hatásaitól. Vulgáris kioktatását őszintén köszönöm. Persze alapvetően ha megengedi eddig is tisztába voltam vele. Természetesen manapság egyre jobban semmi eredmény nem várható semmitől, legfeljebb az adekvát milljőben élőkhöz szolidárisan közelítve, folytatjuk türelemmel, a nézem, látom, szenvedem, de nem láthatom, nem nézhetem, mert még nekünk a vala…….ba. Egyébként a nevelés ténye nem egyéb, mint törvények szabályozta, bármilyen jellegű arányosan alkalmazott, szankciók összessége. Hiszen ésszerű szankciók nélkül, előbb-utóbb megkérdőjeleződne a jogállamiság léte.
Jaj Katika ! Regen olvastam mar. De egy udito elmeny olvasni. Ugy latom semmit nem valtozott nagy semmi jo penzert. Mikor megy e borsodba a ciganyokat bocs romakat normalis emeberi viselkedesre tanitani 0 fortint fizetsegert. Azert ebbol a brusszeli fizubol csak sikerult felretenni.