Írd újra az életed!
2008 október 11. | Szerző: Virginia |
Írd újra az életed!
A Varázskert bemutatója előtt felmentem a gyerekkori lakásomba, oda, ahol felnőttem, s ahol a szüleim a halálukig laktak, és kinéztem az ablakon. Előttem a Gellért hegy, a Budai Vár, a Duna és az Iparművészeti Múzeum. Ennél varázslatosabb kilátás egyetlen lakásból sem nyílik a városra. És ahogyan ott álltam, újra kimondtam magamban: ha más költözne ebbe a lakásba, s én nem láthatnám mindezt az ablakaimból, abba valószínűleg belehalnék.
Apám íróasztalán írtam a könyvem záró fejezetét, a repülést az ismeretlenbe, anyám konyhájában főzöm a legfinomabb vasárnapi ebédeket. Soha nem váltam el tőlük. Most újra megköszöntem nekik, hogy vagyok, hogy írhatok, hogy nézhetem a várost ebből a száztíz éves józsefvárosi házból.
A bemutatón Szikora János rendező beszélgetett velem. Ő az egyik legérzékenyebb olvasó, akivel valaha is találkoztam. Személyiségének egyik legrokonszenvesebb vonása az előítélet-mentes kíváncsiság, amely különös érzékenységgel párosul. Minden apró részletet meglát, megérez egy műben. Arról próbált meggyőzni, hogy legközelebb arról írjak, milyen értelmiségi nőként politizálni egy férfivilágban. Válaszként elmondtam egy történetet.
Tizenöt évvel ezelőtt egy vasárnap délelőtt megszólal a telefon. Épp’ a fürdőkádban ülök, zenét hallgatok. A vonal másik végén ismeretlen férfi. Gratulál a vasárnapi lapban megjelent cikkemhez, amelyben elvált apákról írok, akik szenvednek, mert nem élhetnek együtt a gyerekeikkel. Az ismeretlen arra kér, írjam meg a történetüket. Egy ilyen könyvet szívesen kiadna, bár még csak kezdő a szakmában. Mondom, most nem érek rá, rengeteg más dolgom van. Matyi Dezső elköszön, elnézést kér a zavarásért. Azóta három regényemet adta ki az Alexandra Kiadó, az ország egyik legnagyobb, vezető kiadója, amelynek Matyi Dezső a tulajdonosa. Egyik sem elvált apákról szólt. De tegnap – megint csak telefonon – megegyeztünk abban, hogy végre megírom azt a könyvet, amelyre tizenöt évvel ezelőtt nem jutott időm. Vagy legalábbis valami hasonlót.
És most azt ígérem Szikora Jánosnak is, hogy egyszer megírom a politikáról szóló könyvet, csak még érlelem kicsit. Mert az idő nagy úr. Vannak történetek, amelyek csak úgy kiperegnek az író ujjai közül, és vannak olyanok, amelyekre hosszan kell várni. Újra kell gondolni, újra kell írni őket. Ahogyan újra meg újra meg kell írni életünk történetét, a változást, a rengeteg tapasztalatot, málhányi úti élményt, élet örömöt, félelmet. Összegyűjteni és elrendezni mindezt, azt is jelenti: újraalkotjuk az életünket. Valami újat hozunk létre, hogy jobban értsük változó önmagunkat.
Mostani regényem főszereplője olyan nő, aki mer szembenézni önmagával, és ki mer mondani valamit, amit egyáltalán nem könnyű: hadd legyek az, aki vagyok. Hadd lássam olyannak a világot, amilyennek szeretném. S ha ehhez két életre van szüksége, hát tessék!, álmodik magának egy másik életet, amely közelebb viszi a beteljesüléshez, féken tartott érzelmei felszabadulásához. Visszamegy a legősibb forráshoz, amelyből táplálkozhat, a gyerekkorába, és felszabadítja magában azt a nőt, akibe megannyi titok, rejtett kifejezési vágy szorult. Újra írja az életét. De legalábbis megpróbálja.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Azt írja meg, Katalin, amit átélt, attól lesz igaz a könyv. Várjuk az újat…
Kedves Szerző! Ott voltam a bemutatón, és bár a tömeg miatt nem fértem oda a dedikáláshoz, szuperül éreztem magam. Tényleg remek beszélgetés volt, igazi, nem olyan felszínes, mint amilyen általában a médiában zajlik. Ma este kezdem olvasni a könyvét. Egy titkos hódolója
Kedves Írónő! Én is próbálkozom kisebb írásokkal, novella-félékkel, naplóval, és ugyanarra jöttem rá, amit Ön is mond. Amikor írok, újrateremtem önmagamat, valami újat értek meg a világból a saját személyem szűrőjén keresztül. Fantasztikus élmény. Azt hiszem, minden kreatív ember ismeri azt a szenzációt, amit akkor él át, amikor váratlanul megszületik egy új mű a keze között. Mindenkinek ajánlom az írást, mint terápiát, önismereti gyakorlatot.
Szép dolog az irodalom, ha újra írod az életedet. Én újra szeretném élni – s lehet, hogy egy kicsit másképp.
Szép, ha valaki megörökíti az életét és újjong közben. Még szebb, ha valaki ezt l is olvassa. De a legszebb, ha az olvasó is ujjong gyönyörűségtől…
Tényleg varázslatos a Varázskert, mintha rólam szólna…
Nyomi vagy. Hamm bekaplak.
Nem könnyű olyannak lenni, amilyen szeretnél, az lenni, aki vagy. Vagy azt hiszed, hogy az vagy, pedig téveszmék rabja lettél. Ehhez kell némi realitásérzék is. Meg szerencse. És gátlástalanság is. Bennem ez nincs meg.
Érdemes most a politikáról írnia, kedves Katalin, ahogy ezt pedzegeti? Hiszen annyi más, szebb és fontosabb dolog van a világon. Mint a női, asszonyi titkok tudója igazából nem ezt várjuk magától, bár ez a kijelentése most egy kicsit kíváncsivá tett. Mert három éve sem vártuk a Párnakönyv-et, mégis bebújt a párnánk alá.
Ugyanezta fájdalmat és ürességet éreztem, amikor anyám halála után csak ültem a konyhájában, a nagy tisztaságban, számban éreztem főzte ízét. Ma is vannak köröttem edények, bútorok – bármily egyszerűek is ma már – , melyek rá emlékeztetnek.
Majd később próbálkozom ismét bejutni. /4 próba után /
Kedves Dr.-nő ! Csodálatos érzőszívű belsőt láttat Ön a publikációiban. Néha fúrja az oldalamat, hogy akkor is így lenne látens mindez, ha Önnek is 18ef / hó-ból kellene élnie. / vegetálnia / Ebből kiemelkedni nulla eséllyel. Borzalmas kommunális, 16.-ik századi viszonyokat idéző helyzettel. Ennek mai realitása, a globál rablókapitalizmus virágzásának kelyhéből fakad. A Jupiter elméletek, klientúrizmus, / régen protekcionizmus / és egoizmus, kusza szövevényei járják át, egész honi életünket. Gyönyörűen le vannak írva alkotmányos jogaink, csak majdnem semmijen alternatíva nincs mindezek igazságos gyakorlásához. Következmények nélküli, prspektíva nélküli, jelen és jövő országa vagyunk. Ahol minden humán moralitást, pénzisten űberel, bármely aspektusból nézzük is. A multik, bankszféra, pol. elit. oligarchikus összefonódásának vagyunk sok millióan szenvedő alanyai. Gátlástalanul letiporva csírájába az emberi méltóság esélyegyenlőségi vetületeit. Nem lenne jó, ha én is megírnám az életemet, mert az örök optimistákat is nagyon mély keserűséggel töltené el. Engedje meg, hogy Kölcsey Himnuszából idézzek egy-két mondatot, mai megvilágítással : Hányszor támadt tenfiad Szép hazám kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre ! A markáns megosztottság, ami az ellenzékieknek becézett pártok, ellenség kép formálásából adódik, elsősorban. Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett s nem lelé Honját a hazában,. Lássuk pl.-ul orvosaink távozását. Aranyos Dr.-nő Azért csak írjon, hiszen speciel én élvezettel, olvasom írásait.
Kedves Igazmondó. Ha a szociális reflexek nem szublimálódnak, akkor ab ovo devalválódik az etikai imperativusz. Ugye érhető…
Kedves Homó Sapiens ! Az emberi értelem sok sok összetevővel válik igazán értelemmé. Egyénre vetítve szubjektíven bírálható. Tökéletesség ebben a kérdésben nincs. Sem más sem én nem vagyok az. De célzását megértettem, kérem bocsássa meg tudatlan fejemnek.
Szeretnék én is szembenézni magammal, de nincs erőm hozzá, hogy új életet kezdjek. Félek a másik éntől, aki bennem van, de vonz is.Talán a könyv majd erőt ad, jól gondolom?
Nalam pont aktualis a tema amirol ir. Szembenezni onmagaddal es felvallalni a valtozast. En eppen ebben a cipoben jarok es ezert mindenkeppen elolvasom a konyvet, hatha nekem is sikerul!!! 🙂
Lenni vagy nem lenni azok, akik szeretnénk lenni, ez itt a kérdés. Ezért érdemes sokat vállalni.
Gratulálni szeretnék, ez is mint az előző kettő mű is fantasztikus volt, gyönyörűen szavakba foglalva azokat a gondolatokat érzéseket ami bennem is és még biztosan sokakban már az élet különböző szituációiban lejátszódott, felmerült. Valamint nagyon mai és aktuális támájú novellák, én magam is szinte mindegyik történetet vagy részleteit magaménak éreztem, mert hasonlóan történt meg velem is, és ezekért a megtapasztalásokért élményekért érdemes élni és megélni a nőiségünket és a mély érzelmeket, melyek méginkább megerősítenek bennünket, ha megismerjük önnmagunkat és teret engedünk az álmainknak.
Miért kellene egy negyvenes nőnek belehalnia nőiességébe, amikor mindenki azt hangoztatja, hogy ez a legszebb női kor?Ekkor a legnőiesebb. Nem értem…