Tégy az előítélet ellen!
2008 november 9. | Szerző: Virginia |
A plakátról egy jóképű, jóllakott indián mosolyog rám: Kepes András. Ő lesz a vendégem november 20-án este hétkor az Alexandra kávézóban (Károly körút). A beszélgető sorozat címe: Mi kell a nőnek? Azt hiszem, ezúttal arról is szó lesz, mit tehetünk az előítéletek ellen.
Mondom Andrásnak, milyen vicces ez a plakát, mire megnyugtat: ez csak reklám. A róla készült képekkel soha nem azonosul, az számít, amit csinál: küzd az előítéletek ellen.
A Horthy családról készített filmje vitára ingerelte a nézőket. Sokan azt rótták fel, miért olyan elnéző a „kis kormányzónéval”, aki szemmel láthatólag nem érti Horthy Miklós történelmi szerepét, csak az embert hajlandó látni benne, és a hozzá kötődő hétköznapi apróságokat, amelyek megragadtak az emlékezetében. Lehet-e szimpatikusnak láttatni valakit, akinek ennyire reflektálatlan a viszonya egy sötét korszak vitatott történelmi személyiségéhez, vagy pálcát kell törni felette?
Gróf Edelsheim Gyulai Ilona 1940-ben ment férjhez Horthy István kormányzóhelyetteshez, aki 1942-ben repülőszerencsétlenség áldozata lett. A fiatalon megözvegyült asszony akarva-akaratlanul történelmi szereplő lett, a kormányzó Horthy Miklós bizalmasa, idővel legfőbb tanácsadója. Józanságával, kívételes lelki erejével igyekezett megóvni az akkori politikai vezetést attól, hogy az országot végzetes tragédiába sodorja. Tudjuk, hiába. Az 1944. októberi sikertelen kiugrási kísérlet után Magyarország és a Horthy család sorsa végképp megpecsételődött. A németek elhurcolták a családot, Edelsheim Ilona életének nagy részét külföldön töltötte, a fényűzésből szegény sorba kerülve.
Minderről olyan könnyedén, olyan természetességgel beszél a kamerák előtt ez a 91 éves asszony, hogy önkéntelenül tisztelet ébreszt az emberben. Nem a korszakot, nem Horthy Miklós szerepét kezdjük el másként látni, hanem egy erős, kemény próbákat kiálló, tisztességre törekvő nő személyiségét fedezzük fel. Legyőzzük a grófkisasszonnyal szembeni előítéleteinket, az embert látjuk, aki másként viselkedett, mint ahogyan a kor előírta számára.
Eszembe jut egy másik asszony, Michelle Obama, az Egyesült Államok jövendő first lady-je. A dédapja rabszolga volt, az apja még nem utazhatott a villamos első kocsijában, ő viszont vörös ruhában (amit sokan kritizáltak) férjét ünnepli az emelvényen, az új amerikai elnököt. Milyen szerepe lesz ennek a tanult, határozott, intelligens nőnek Obama mellett? Mire használja ezt a történelmi lehetőséget, az első fekete elnök feleségeként? Hány millió embernek kell legyőznie az előítéletét vele szemben? Mit kell tennie azért, hogy elfogadják?
Nők a történelem forgatagában. Látszólag a háttérben, valójában kivételes helyzetben és szerepben. Erejük, belátásuk, befolyásuk meghatározó lehet. Edelsheim Ilona sokáig láthatatlan maradt, Michelle Obama kiáll a világ színpadára. Megváltozik- e a kép, oldódnak-e az előítéletek? Hát ilyesmiről fogunk beszélgetni az Alexandra kávézóban.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Mikor én még gyerek voltam,néger és fehér nem utazhatott egy buszon stb, de Amerika a lehetőségek országa, azért mert ezerféle nációból ál össze a népessége. Amerikába kivándorlók nyitottabb és bátrabb emberek voltak, mert volt merszük új hazát keresni. Így aztán ma elérték, hogy lehet színesbőrű elnökük, de nálunk még 50 év múlva is lesz cigánygyűlölet, és nem felemeljük, hanem igyekszünk a nyomorba tartani őket, ahol valóban a bűnözés melegágya van.Így aztán azt mondjuk, ott helyük ahol vannak, és kör bezárult. Szép napot.
A hazai politikai elit is hibás abban, hogy a rendszerváltás után nem segített a lecsúszókon. Amerikában ügyesebben intézték a faji kérést, ezt el kell ismerni.
Nagyon szép az idős hölgy helytállása, de még jobb lett volna, ha sikerül a kiugrás és nem így alakul háborús részvételünk. Mert a ilyen történelmi helyzetekben a megvalósulatlan szándék – semmi, az eredmény – minden.
Igen! Sokkal nagyobb segítségre lenne szükség, holmi szegregációs folyamatok leállításához, a cigányság viszonylatában. Azomban a problémák objektív feltárásához, elengedhetetlen követelmény lenne, azok konkrét kimondása, ha kell tabuk nélkül. Be kellene mindíg nézni a háttérbe. Tudniillik az életben, ok nincs okozat nélkül, vagy fordítva. Sokkal hatékonyabban kellene a roma vezetőknek fellépni, azaz lényegesen nagyobb hangsúlyt fektetni prevenciós irányban. Nem azonnal rasszizmust zengeni, hanem ezen negatív folyamatoknak bizonyos kiváltó okait vizsgálni. A kölcsönösség folyamatos egyoldalú kezelése, pl.-ul a tolarencia kérdésében, valamint az intelligencia mint alkalmazkodókészség teljes hiánya, mindíg is tovább fogja a gyűlöletet eszkalálni. Meg kell tanítani mindenkit, ne nyúlj a más tulajdonához! S főleg utánna ne próbáld soha a bűnözést eltakarni, mindenféle egyéb szlogenek alá bújva. A roma vezetők ne csak akkor szaladjanak össze, mikor már nagy a baj, hanem folyamatában kezeljék népük érdekeit szolgáló integrációs folymatait. Nem utolsósorban nem ártana néha, egy kicsivel több önkritika sem. Mikor jönnek rá végre, hogy ez lenne az egyetlen hellyes, relatíve megbékéléshez vezető út! Roppant rossz beidegződés még mindíg, ha azt hiszik továbbra is, hogy a többségi társadalmakban, ilyen trendek mentén, nincs partner a jobbításhoz, közeledéshez!
Kedves Igazmondó!
Nagyon helyes, hogy az oktatás, nevelés a türelem és az önmérséklet mellett szól, de sajnos a dolgok lassan változnak. És el is késtünk sok mindennel. Az indulatok pedig egyre vadabbak, egyesek puskához nyúlnak…
A rendszerváltás óta fokozottan vagyunk a tanúi az úgynevezett “szelektív emlékezetnek”. Mintha nem ugyanazt a történelmet éltük volna itt át Közép-Európában. Hősökből árulók és árulókból hősök lesznek, vadul keresztekünk oda és vissza, ám a valódi hősökre, akik a hátukon cipelték az országot alig jut figyelem.
És akik nem állnak ki a történelem színpadára, csak gyereket szülnek és nevelnek, családot tartanak fenn?
Kedves Dr.nő! Köszönöm figyelmét.Ha van egy szabad prce, nézzen be ide is. //763255Wififalu.blogter.hu/……Töményen
Aki kicsit ismer amerikai politika, azert nem hiszi, hogy dolgok ilyen egyenesen es kozvetlen tortennek. Az biztos, hogy valami beteljesedett, mostantol mas lesz s ennek orulni kell. Es tanulni belole. Ott politikai vezetes valamire rajott…
Ha már híres nőkről bessélünk, miért nem írnak Madersprach Károlyné Buchwald Franciskáról, akit Haynau pribékjei 1849 bukása után nyilvánosan megvesszőztek. Vagy Teleki Blanka grófnőről, aki ugyancsak 1848-49 hőse. De lehetne szót ejteni a Vörös Segély egyik megalapítójáról, a börtönbe vetett munkások családjainak segítőjéről Martos Flóráról vagy Szalmás Piroskáról, aki híres kórusával éppen a dícsért Horthy-család korszakában énekeltetett a Horthytól nem éppen elragadtatott József Attila verseiből? Ők is mind erős, kemény próbákat kiálló, tisztességre törekvő nők voltak. És hogy szeressük őket, még előítéleteket sem kell legyőznünk, ők valóban másként viselkedtek, mint ahogyan a kor előírta számukra. Mi pedig most hallgatunk róluk – vagy átírjuk a történelmet.
Hillary Clinton is tanult és okos nő volt. Nincs egyedül Amerikában, igaz, ott nm is beszélnek annyit arról, hogy miért olyan kevés a nő a politikában…
Ismét a kvótáról beszélnek. Kell-e nekünk erőszakkal benyomni nőket vezetői posztokra. Nincs jobb támogatási mód ennél?
De jó téma! Ott leszek 20-án az Alexandrában.
Higgadtan kellene végiggondolni történelmünket, sine ira et studio