Indul a fesztivál!

2009 május 16. | Szerző: |

 



Óriási média figyelemtől kísérve megnyílt az idei Cannes-i Filmfesztivál, amely több, mint hatvan éve kápráztatja el Európa és a világ film rajongóit szépségével, értékeivel, csillogásával. Idén, sajnos, nincs magyar résztvevője a versenynek. Isabelle Hupert, a fesztivál háziasszonya, megnyitó beszédében arról is szólt, hogy a filmkészítés ma már olyan iparággá nőtte ki magát, amelyben megváltoztak a korábbi szerepek.  A színészek gyakran maguk is részt vesznek a film előkészítési, szponzori munkálataiban, átértékelődött, kitágult a művészet fogalma. Ez vajon már a globalizáció, vagy a gazdasági válság, esetleg mindkettő hatása? Művészből iparos? Ne csodálkozzunk semmin. Változik a világ. Tavaly Angelina Jolie-t, Brad Pitt-et, Alain Delont és a fesztiválon debütáló lányát, Anoushkát rajongták körül leginkább az újságírók, de idén is nagy lesz a felhajtás, ott lesz mindenki, aki számít, ebben biztosak lehetünk.      


Éveken át sóvárogva néztem a fesztivál ceremóniáit a tévében, és meg sem fordult a fejemben, hogy valaha én is eljuthatok majd oda. Besoroltam elérhetetlen vágyálmaim közé. Majd néhány évvel ezelőtt egy francia filmrendező meghívására elutaztam gyerekkori álmaim színhelyére, hogy elképedve lássam, a híres Croisette éppen olyan, mint bármelyik sétálóutca egy nyugati kisvárosban, és a lépcső, ó istenem, a lépcső, amelynek vörös szőnyege regényírásra ihletett, mennyire kicsi és jelentéktelen. Annál nagyobb a tömeg, és ha szerencsénk van, két-három igazán jó filmet is láthatunk, meg néhány érdekes, szokatlan művet, és persze sok sztárt.


Amióta az eszemet tudom, a francia filmek szerelmese vagyok. Gyerek voltam még, amikor elindult a francia újhullám, és amikor eljutott hozzánk, érzelmileg és szellemileg a legérzékenyebb korban fedeztem fel, úgy hatott, mint az első szerelem. Szenvedélyemet fokozta a filmek ritkaságértéke, és az a tudat, hogy bizonyos művek, amelyekről hallottam, a cenzúra miatt nem jutnak be az országba, és a színészektől, akikre annyira kíváncsi voltam, lezárt határok választanak el. Tiltott gyümölcs után vágyakoztam, és tovább fokozta a vágy erejét, hogy a szereplők olyan nyelven szólaltak meg, amit nem értettem. Mennyire mások voltak, mint a magyar színészeknek. A ruháik, a mozdulataik, a gesztusaik, minden, minden. Élték, nem játszották a szerepeiket. Egyszerűségükben rafináltak, esendőségükben erősek, csámpásságukban sikkesek, szokatlanok, izgalmasak, egyszerűen káprázatosak.


Eltelt jó sok év, leomlottak a határok, elmentem Cannes-ba, és szembe találtam magam gyerekkorom néhány színész bálványával. Láttam az arcukon az évek és a plasztikai műtétek nyomait, és tudom, most azt kellene írnom, mennyire csalódtam, de nem írom. Mert az az igazság, hogy nekem így is tetszettek, a meglepő csak az volt bennük, hogy kisebbek, mint amekkorának elképzeltem őket. Láttam azt is, hogy esténként, amikor a sztárok már mind levonultak a lépcsőkről, egy maroknyi takarító brigád villámgyorsan felgurította a vörös szőnyeget, és nagy teljesítményű porszívókkal letakarította a lépcsőket. Hogy oda lettek-e az illúzióim? Nem olyan fából faragtak, hogy csak úgy hagyjam odaveszni a gyerekkori álmaimat! Inkább azon szomorkodtam, hogy nincsenek igazán nagy alkotások, kiemelkedő művek, olyan középszerű mindegyik film.


Talán idén más lesz. Mert szépek az ünnepi pillanatok, a nyitó és a záró gála, élnek még a nagy színész legendák és filmes mítoszok, működik a modern technika minden csodája, de régóta várunk egy olyan filmre, amelyik megérint, felráz, ámulatba ejt, hogy ne mondjam, katarzist okoz. Most inkább a szórakoztató, habkönnyű komédiák, a zenés darabok, vagy a hatásvadász, agresszív akciófilmek korát éljük. A nézőt sokkolják, a hatást dekára kiszámolják. Régóta divat az erőszak végletesen nyers ábrázolása, a képek klipszerű pergetése, ami leszoktatja a nézőt az érzelmek átéléséről, a belefeledkezés boldogságos állapotának átéléséről. Aki régi filmeket is szokott nézni, tudja, mennyivel lassúbb ott a cselekmény, a beszéd, mint egy maiban. És minél messzebb lépünk vissza az időben, annál inkább igaz ez. Nyelvtanulás céljából ezért is ajánlom mindenkinek a régi filmeket, mert sokkal könnyebb megérteni őket, mint egy mai művet. Fiatal filmesektől úgy hallom, kezdenek visszatérni az egyszerű vonalvezetésű, jól felépített cselekményű filmekhez, ami egykor divat volt. A nézőknek elegük van a brutalitásból, a hülyeségből, és az unalomig ismételt, véres akciókból.  Jönnek a régi-új alkotások. Lássuk végre a medvét! (Bár az egy másik fesztivál.)   


Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. varga_bernadett says:

    Homofóbia ellenes világnap

    Minden év május 17-e, a homofóbia ellenes küzdelem világnapja. 1990-ben ezen a napon törölte el az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO a mentális betegségek jegyzékéből a homoszexualitást. Az Európai Unió elnöksége a mai napon ez alkalomból nyilatkozatott tett közzé.

    Az EU elnöksége a világnap alkalmából közzétett nyilatkozatásban elítéli a leszbikusok és melegek ellen irányuló megnyilvánulásokat, mert azt az emberi méltóság megsértésének tekinti. Az elnökség szerint összeegyeztethetetlen a szexuális orientáción vagy a nemi identitáson alapuló diszkrimináció azokkal az alapelvekkel, melyekre az unió épül.

    Ez a megkülönböztetés bárhol is történjen a világban, elfogadhatatlan az EU számára. A dokumentum kiemeli, hogy számos módja létezik a diszkriminációnak és az ezzel járó jogsértések is különböző súlyúak lehetnek: léteznek olyan országok, ahol halállal büntetik azt, aki homoszexuális, máshol a gyülekezés szabadságát vonják meg, de gazdasági és szociális téren érik hátrányok a homoszexuális embereket.

    http://www.pride.hu

  2. varga_bernadett says:

    Kínai melegfilmmel nyitott a cannes-i filmfesztivál

    Igazi különlegességgel, egy kínai melegfilmmel nyílt meg az idei cannes-i filmfesztivál: a Kínában cenzúrázott Lu Jö “Tavaszi lázas éjszakák” című filmje egy szenvedélyes homoszexuális kapcsolatról szól.

    A rendező gyakorlatilag titokban forgatotta a tabutémát feldolgozó filmjét, mivel a hatóságok három éve ötéves forgatási tilalommal sújtották egy politikai tartalmú filmje miatt.

    A filmben (angol címe: Spring Fever) egy megcsalt asszony magándetektívet bérel fel, hogy kikémlelje férje titkos homoszexuális viszonyát egy másik férfival. A két férfiszerető közti naturális szexjelenetek nagy bátorságot követeltek meg a szereplőktől (Qin Hao, Wei Wu, Chen Sicheng), akiknek azonban a rendező meglehetős szabadságot adott. Lu Jö (Lou Ye) szerint kézikamerákkal forgatott, szürke és komor tónusú filmje nem annyira a homoszexualitásról, mint inkább szerelmi dráma, amely az emberi kapcsolatok bonyolultságáról, az érzelmekről, a szerelemről szól.

    A formális forgatási tilalom ellenére a rendezőt nem akadályozták munkájában a hatóságok.

    forrás: Hatter.hu

  3. Igazmondó says:

    Aranyos Dr.-nő! Nem ide tartozik a jegyzetem, de itt tudok csak Önnel kommunikálni néha. Remek cikk “Férfiakra hangolva” A Propeller böngészése közben akadtam rá. Esetleg nem árt ha tudja a Propelleren= reallatas. Egy kis humor, hogy énrám miért nem tud már egy igazi nő, rám hangolódni? Dr.-nő a liberális nevelés /nem nevelés / legújabb kalandjáról írtam nem rég, enyhe szinesítéssel valódi saját történet. Ha netán érdekli írja be: Natúran az igazság mentén.blog.hu=idosb, Bocsánat a zavarásért, örök tisztelője, szivélyes üdvözlettel KFJ.

  4. varga_bernadett says:

    Európai fölény Cannes-ban
    – Haneke Fehér szalagja nyerte a fődíjat

    Az osztrák nagymester, Michael Haneke alkotása, a Fehér szalag nyerte el vasárnap este a fődíjat, az Arany Pálmát a 62. Cannes-i Filmfesztiválon.

    Az Arany Pálma után a második legjelentősebb elismerést, a Zsűri nagydíját a francia Jacques Audiard Próféta című börtöndrámája kapta, a grémium díját – megosztva – a brit Andrea Arnold Fish Tank és a koreai Park Chan-wook Szomjúság című műveknek ítélték oda. A legjobb női alakítás díját Charlotte Gainsbourgh francia-angol színésznő, az Antikrisztus című Lars Von Trier-filmben nyújtott intenzív játékáért vehette át. A legjobb férfi alakítás díját az osztrák Christoph Waltz érdemelte ki Quentin Tarantino Becstelen brigantykjának Landa ezredesének megformálásáért. A legjobb rendezésért járó díjat – nagy meglepetésre – Fülöp-szigeteki versenyfilm, a Kinatay rendezőjének, Brillante Mendozának, a legjobb forgatókönyvnek járó elismerést pedig a Tavaszi láz írójának, a kínai Feng Mei-nek ítélte oda a zsűri. Joao Salaviza Arena című etűdje nyerte a legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálmát. A legjobb elsőfilmes rendezőnek járó Arany Kamera Thorton Warwick Sámson és Delila című művéért vihette haza. A zsűri Alan Resnais-nek ítélte oda a 62. Cannes-i Filmfesztivál különdíját.

    Forrás: Népszabadság Online

  5. Blogos says:

    “Drámaian megváltozott ez az egész – mondja a 72 éves londoni Lillian Jympson, aki a hatvanas években járt először a fesztiválon. – Amikor én jártam ide, a fesztivál elegáns és elbűvölő volt. A nagy sztárok mind itt voltak, és csodálatos élmény volt a hotel teraszáról ülve nézni az ő varázslatos világukat. Most viszont a csőcselék uralja a helyet.” Az idős asszony egyáltalán nem túloz: az utcákon mindenfelé – finoman és szemérmesen szólva – mulatozó fiatalokat látni a fesztivál idején, akiket bevallottan nem érdekel semmi más az eseményből, mint a szex és a buli.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!